|
Erdelyi töredék
Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úr is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel—
Olyak leszünk mi: láthatatlanok,
Lappangva mészben, szétmaró, idökben
Isten se tudja: megvagyunk-e még,
S hogyan, miért, hány vak réteg mögött
Várhatja ráncok hös föltámadását,
Mosolynak könnyü táncát kérges arcunk,
Ha megvagyon még s meg nem rontatott
Olyak leszünk, mint megkopott legendák,
Mátírok, szentek, üdvözült pogányok
És poklok, mennyek, végítéletek
És elkendözött nagy kálváriák
És krisztusos képeknek roncsai—
Olyak leszünk, csak megtört részletek:
Nem kisdedek, királyok, Máiák,
Csak törmelék, balsors diribdarabja:
Nem vert hadak, csak súlyos vad paták,
Sok megfutó láb, zász1ó, seb, kereszt—
Olyak leszünk: áldashintiö kezek,
Hült semmiböl pallost suhogtatók,
Levágott törzsek, népek, végtagok,
Fejek fölött szentlélek vagy szekerce
Villantja szányát: megrepedt szemek,
Redök, ruhák, gazdátlan glóriák
Halomba hányva, iösszevisszaságban—
Olyak leszünk mind: szétmállo müvek,
De zürzavarban méltó rendre vallók—
Ki fejti meg hiányzó részeinket,
Ki rakja össze, festi hü egésszé,
Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri
Egy ismeretlen mester kézvonását?
|
Transylvanian fragment
As on the walls of Transylvanian churches
Fresco fragments, tattered-shattered paintings,
Having long lost their place in divine memory,
Remain without the soft beams of daylight—
So is our lot : to grow invisible,
To lie hidden in time’s corroding lime
God only knowing if we’re still alive,
And how and why, under how many coatings,
Our faces may blindly hope for redemption,
For smile to tread its fragile dance again,
Should they subside without too much damage—
We’ll be as many frayed, threadbare legends,
Converted pagans, meek martyrs and saints,
As many hells, heavens and doomsday judgements,
Issues played down, calvaries covered-up,
And the remains of as many Christ pictures—
All these we’ll be, details merely, and crushed:
Not infant babes, Eastern sages or Marys,
Only broken fragments, misfortune’s odds and ends:
Not lost battles, only dark hoofs and saddles,
Retreating heels, flags, wounds and crucibles—
All these we’ll be: hands raised for benediction,
Swords swung out of thin air, truncated tribes,
Muted nations, maimed bodies and limbs,
And overhead, battle-axe glint or holy spirit
flurry: eyes poked out, creases and folds,
Tearing fabric and skin, ownerless aureoles
Scattered about in haphazard confusion—
These we’ll all be: masterworks pointing in their
Smallest part at the pervasive order—
Who will explain our missing parts and pieces,
Who will restore them to painted integrity,
Who will in us finally recognise a master’s
Anonymous and long-forgotten hand?
—Translated by Kinga Dornacher
|